Smiling Porches - Mosolygós Verandák

click on image for full size, and full pleasure 

click on image for full size, and full pleasure

Sun-Flooded Key West Pier

click on image for full size and pleasure

RUN AWAY WITH ME

Vannak, akik gyakrabban intenek sziát a komfort zónának, és egy helyben csak a komolyabb fagyok beköszöntéig maradnak. Mint a vándormadarak. Útkeresés? Örök nyugtalanság? Menekvés? Szabadság? A megfejtő Feldmár András pszichoterapeutával borozhat. :) 

Some people like to say hello more often to the comfort zone, and they just can`t stay constantly at one place. Like the migratory birds. So, what is this all about? Seeking new paths? Eternal restlessness? Escape? Freedom? The prize for the right answer is a glass of wine with a psychologist. :)

portraits

Key West cliché

click image for full size

these I saw today

walking with kids in Key West

"Végre egy számunkra is követendő példa a gyermeknevelésben." ("Finally a likeable model in children`s education.") Rátz-Illés Macó

(bé)VÁNDORLÁS

Van egy kedvenc játékom, életeket képzelek el ismeretlen emberek arcai mögött. Legtöbbjük a rendszer oszlopos tagjává nevelődött, olyanná vált, amilyennek a környezete szeretné látni. Keresem a rendszeren kívülieket, néha találkozik a tekintetünk, cinkosan összemosolygunk, élvezzük a másodperc illúzióját.

Repülőtereken még érdekesebb a játék, szárnyalóbb fantázia szükségeltetik, a tét is nagyobb. 

Egymást nem ismerő amerikaiak beszélgetnek a New York-i hurrikánról. Szörnyülködnek, nagyon sajnálják az érintetteket. A megszokott unalom helyett történik valami nem mindennapi, amibe kapaszkodni lehet, végre új ingerek sokkolják a lelket. 

Megérkezik egy indiai kisgyerekes család, közéjük ülnek, csak ott van hely. Más a szaguk, hangosabbak, össze lehet nézni a hátuk mögött. Bévándorlók ők es. 

Rendezői balról, epres shake-el a kézben színre lép egy 120 kilós fekete pasi. Helyet kér. Kap. Nem szívből, inkább muszájból, a tolerancia földje ez, utálni csak mosolyogva lehet, bőrszínre, vallásra, nemre, kilóra való tekintet nélkül. 

Öltönyös, Breitlinget viselő ötvenes. Mindig business classen utazik, elsőnek száll be a gépbe, így végig tud mozizni az utána jövőkön, és a másodosztály is ő rajta. Élvezi a státuszát, a nagyobb lábhelyet, az amerikai 70-80-as évek jóléti társadalmának magabiztosságát hordozza, és mindig egy kicsit hosszabban legelteti tekintetét a fiatal lányokon. 

Pilótájukkal karöltve egy csokor stewardess suhan át, kosztümösek, csinosak, mosolygósak. Gyönyörű snitt, órákig bambulnék rajta.

A cseheknek my name is Kinguska. Körbe mozizok az embereken, de a lábam még mindig remeg. Ha nyolc immigration officer áll szemben az ember lányával, bizony szó bennszakad, lehelet megszegik. Nem is olyan könnyű élesben gazdag turistát játszani. So where are you from? Ooh, from Romania... I tell you what, ha boyfriended van Floridában az első géppel mehetsz vissza...hova is...izé...Budapest...nem...inkább Bukarest, Eastern Europe, oda né, jó messze, ahol 300 a havi fix. Nyelni egyet, mosolyogva mélyen belenézni a jenki tekintetbe, lélekjelenlétet megőrizni, kamatoztatni a színművészeti éveit. Jajj, te suttyó székely, szedd már össze magad!

Meggyőztem? Meggyőződött? Lesajnált? Itt vagyok újra. Get ready!

life is too short to live without the ocean