?

Vannak, akik gyakrabban intenek sziát a komfort zónának, és egy helyben csak a komolyabb fagyok beköszöntéig maradnak. Mint a vándormadarak. Útkeresés? Örök nyugtalanság? Menekvés? Szabadság? 

Azt hinné az ember, hogy ennél szárnyalóbb életforma csak a mesékben létezik. Aztán bevegyül a harmincasok közé. Úgynevezett igényei lesznek, és ráfog mindent a kényelemre. Mondja, mondogatja magának, hogy ő ellenáll, hogy outsider marad, amíg csak él, de azért már kétszer is átgondolja, hogy akkor most mi van, s majd mi lesz, mérlegel, csűri-csavarja a miérteket, ha újra feléled benne, hogy keresni kell tovább. 

A régi haveroktól sem várható az ez irányú motiváció, hisz nagy részük úgy él, ahogy illik: gyereket nevel, házat épít, kölcsönt vesz fel, all inclusive kirándulásokra jár, unalmas, de stabil munkahelye van, ahol lehúzhatja a következő harminc évet. A távoli rokon pedig egyre gyakrabban kérdezi, hogy lesz-e lakodalom a mi utcánkban, s jőemárazagyerek? Nem kicsi a nyomás, szinte elegendő a megalkuváshoz.

Az elején még mosolyogva válaszolni próbál, hogy ő másként gondolja, aztán az ezredik ugyanolyan kérdésnél egyre jobban úrrá lesz rajta a türelmetlenség, és ez mintha a rokonokra, szomszédokra, munkatársakra, ismerősökre, járókelőkre is kihatna... ők is egyre türelmetlenebbül, mindennapos rendszerességgel kérdezik, mert valamiről beszélni kell, de miről másról, ha többre nem futja a gondolat?

Már-már kezdi feladni a másfajta életbe vetett hitét, és keserűen próbálja magáévá tenni a kisváros dekadens játékszabályait, de aztán valahonnan nagyon mélyről mégis felülkerekedik a régi lázadó. Két nap múlva már pár ezer kilométerrel odébb keresi önmagát és a világot, amikor is India valamelyik lepukkant vonatállomásán egy francia család mellé keveredik. Na jó, kicsit rasztább a hajuk, színesebb a ruhájuk, van rajtuk pár békejel tetoválás, de azért mégiscsak két szülő és két kisgyerek áll vele szemben. És nem is akármilyen harmóniában.

Megáll az idő, megszűnik a külvilág, végre születik egy válasz. A nagyobbik gyerek két hónapot hiányzik az iskolapadból, helyette India és Nepál között félúton tanul arról, hogy milyen is a világ... Vajon őt húsz év múlva érdekelni fogja egy olyan közegbe való beilleszkedés, ami szinte lehetetlenné teszi az álmok megvalósulását? Vajon ő el fog veszni a hétköznapiságban? Vajon ő is a felszínen leledző tömegember életét játssza majd? Vagy magasabb szinteken fogja érzékelni a tyúkszarosan klassz életet?